Siketfajd - Siló

Szépen telik a siló,
már beleraktam pár kilót,
már nem kérdem meg mi volt,
ugyse volt semmi.

Te vagy a kutya, nem én
egyedül hagylak a közepén
bőnyállal sem marasztalsz,
fárasztó vagy, ennyi.

Visszakerestem az összes szavamat,
mondtam már hamarabb,
nem lesz jó, ha marad minden,
amit nem kértem.

Meghamisítod ezekkel magadat,
bennem rossz akarat nincs, eljött ez a nap, érted,
ugyan nem hitted.

Talán még nem találkoztál ilyennel, de hidd el, ez a te érdeked,
nem önzőség a részemről, csak nem tartasz ott, hogy ezeket értsd.
Én griffmadár vagyok, te pénz, amit az ablakon kidobsz.
Belédnyamvadtam, nem tudtam, hogy belülről mar téged a penész,
van jobb dolgom, nem azért mondom,
mentem magamat inkább innen, léptem

Olyan ostoba vagy
Olyan ostoba vagy
Olyan ostoba vagy
Olyan ostoba vagy

Sírással semmit nem oldasz meg, ezt is én cipelem, erre sem vagy képes, na meg arról nem is beszélve, hogy itt rohadok meg.
A szégyenteljes életed egyetlen kilátása vagyok,
Ostoba vagy, de ezt ugysem érted,
semmit nem értesz mert ostoba vagy,
tovább sem mondom, nem érsz annyit,
nem érsz annyit, tovább sem mondom

Türelemre tanít minden szó,
amit elharapok, befelé figyelésbe kergetsz,
annyira ostoba vagy.
Meghamisítod ezekkel magadat,
bennem rossz akarat nincs, eljött ez a nap,
annyira ostoba vagy.

Olyan ostoba vagy
Olyan ostoba vagy
Olyan ostoba vagy
Olyan ostoba vagy