Pennhurst - Fénnyel

Összehordtam egy dombot,métellyel,kacattal
Tátongó sebemet elrejtő kacajjal
Szórtam rá földet is,hogy lepje el a feledés
Kezdődjön el az egyszemélyes temetés

Összehordtam egy dombot,métellyel,kacattal
Tátongó sebemet elrejtő kacajjal
Láttalak téged is,ott a saját dombodnál,
Nem különböztél tőlem,bármit gondolnál.

Nyújtsd ki a kezed felém,hisz én is így érzek
Ember az embertől talán többet remélhet
Múlik az életünk,már nincsenek csodák
De amit szívből tettünk a jövőt fonja át…
Fénnyel

Összehordtam egy dombot,métellyel,kacattal
Tátongó sebemet elrejtő kacajjal.
Nem bánom,hogy létezik és emlékezni kell
Azt aki benned él,a múlttal fogadd el!

Nyújtsd ki a kezed felém,hisz én is így érzek
Ember az embertől talán többet remélhet
Múlik az életünk,már nincsenek csodák
De amit szívből tettünk a jövőt fonja át…
Fénnyel

Nyújtsd ki a kezed felém,hisz én is így érzek
Ember az embertől talán többet remélhet
Múlik az életünk,már nincsenek csodák
De amit szívből tettünk a jövőt fonja át…

Nyújtsd ki a kezed felém,hisz én is így érzek
Ember az embertől talán többet remélhet
Múlik az életünk,már nincsenek csodák
De amit szívből tettünk a jövőt fonja át…
Fénnyel