Barbaró Attila és a Bulibanditák - Mi kell még?

A folyóparton élt egy ember
Egyszerűen, de vidáman élt
Pénze nem volt, de nem is kellett
Volt pár gyerek, szép feleség

Minden reggel, amikor felkelt
A vízhez horgászni ment el
A fogásból, míg a vacsora készült
Ő otthon játszott a kicsikkel

Mi kell még, hogy boldog légy?
Mi kell még, hogy szabadon élj?
Mi kell még, hogy boldog légy?
Mi kell még, hogy soha ne félj?

Arra járt egy okos menedzser
Kérdezte: Miért nem fogsz többet?
A piacon majd, ami neked nem kell
Pénzért eladod a felesleget

Minek a pénz? – kérdi az ember
Hát azért, hogy vegyél egy csónakot
Hozzá, ha egy jó nagy hálót szerzel
Az egész folyót lehalászhatod

Mi kell még, hogy boldog légy?
Mi kell még, hogy szabadon élj?
Mi kell még, hogy boldog légy?
Mi kell még, hogy soha ne félj?

De mire jó mindez? – kérdi az ember
Hát arra, hogy keress jó sokat
Dolgozz keményen, s majd egyszer
Felvehetsz munkásokat

Tíz-húsz év után leállhatsz
Mert többé melóznod se kell
Felkelsz és egész nap pecázhatsz
Aztán csak játszol a gyerekekkel

Mi kell még, hogy boldog légy?
Mi kell még, hogy szabadon élj?
Mi kell még, hogy boldog légy?
Mi kell még, hogy soha ne félj?