Felső Tízezer - Ez most nem sikerült

Nem volt hozzá sohase merszem, hogy úgy csináljam, ahogy gondolom.
Mindig eltérített mások véleménye és a rosszkor elhangzó mondatok.
Folyton csak félig próbáltam meg többet nyújtani az átlagnál.
Én mindig csak akkor voltam bátor, mikor semmi szükség nem volt rá.

Úgyhogy sohase vitt arra a lélek, hogy leküzdjem a rossz szellemet:
reggel kifolyt az idő a kezeim közül, mire észbe kaptam, már este lett.
Vajon hányszor gondolhattam arra, hogy most jön el a nagy pillanat?
Később leszóltak odafentről, hogy „bocsánat, de ez most mégsem az”.

Én képes lennék szinte bármire,
de nincsen bennem semmi lendület
és félek, hogy az a túl sok félelem
felfalja azt a gyenge szívemet (…)

Van még időm egy utószóra,
elnézést, ha zavarok,
de az utolsó szó jogán el kell mondjam,
amire nem volt még alkalom,
hogy akik azt mondták, hogy annyira átlagos,
hogy jobb lesz, hogyha sohase folytatom,
ők hol vannak most, hová tűntek el?

Én ha mindent újrakezdhetnék,
nem rontanám el semmiképp,
ha mindent újrakezdhetnék,
akkor is mindent ugyanígy csinálnék,

még akkor is, ha ez most nem sikerült.