Felső Tízezer - Ismeretlen tettes

Időnként nálam alszol, most már annyira nem félsz tőlem,
mint mikor felismerted a tévében a fantomképem.
Egy vidéki kertesházban bujkáltam egy fürdőszobában,
megpróbáltalak lerajzolni a szürkületben és félhomályban

és vártam azt, hogy mikor kapnak el,
ami késik, az úgyse múlik el,

és tényleg nem is múlt el semmi, végig veled akartam lenni.
Mikor bevittek a kékek, beismerő vallomást kértek,
belőlem nem szedtek ki semmit.
Végig veled akartam lenni, de te még nem döntötted el,
te még nem döntötted el.

Aztán egy idő múlva a dolgok valahogy elsimultak,
csak mikor szembejöttem, te átmentél a túloldalra,
kiabáltam és integettem, de te csak mentél tovább
„dolgom van, sietek, bocsánat” – biztos ezt mondanád.

Vártam azt, hogy mikor kapnak el,
ami késik, az úgyse múlik el

és tényleg nem is múlt el semmi, végig veled akartam lenni
és mikor bevittek a kékek, beismerő vallomást kértek,
belőlem nem szedtek ki semmit,
végig veled akartam lenni, de te még nem döntötted el,
te még nem döntötted el,

hogy szeretsz-e engem, túl vagy-e rajta, készen állsz-e egy kapcsolatra
bejövök neked, vagy más jön be, vagy csak úgyis szakítanánk
itt vagyok mindig, egyedül maradok, sörrel a kézben jönnek a haverok
aggódnak értek, köszönöm szépen, majd minden rendbe jön
de most elmegyek innen messzire, itthagyok mindenkit, ennyire nem érdekel
cigizek az úton és azt éneklem, hogy pápápárá párárárá pápápárápá.