Márkus László - Titine

Jaj, beleremeg minden részem,
mert megesett a szörnyű baj
Még sosem voltam én így készen,
úgy olvad szívem, mint a vaj

Volt egy kicsi babuskám nékem,
egy drága, drága csöpp csibém,
s úgy elveszett az elmúlt héten,
hogy sehol sem találom én

Már elepeszt a szörnyű kín,
hogy hová lett a kis Titine ?!?

Jöjj vissza jó Titine, Titine, óh, Titine
Ha tudnád óh, Titine, de nagy bajt hoztál rám
Csak írd meg kis Titine, Titine, óh, Titine
Az új lakásod címe, hogy milyen utca-szám

Óh...
Jaj...

Ő volt a földön minden kincsem,
ő volt a kenyerem, tortám
Kis kéznyomát nyomát a rézkilincsen
én reggel, este este csókolnám

Már közöltettem száz újságban
személyleírást, hirdetést,
sőt vizsla módra átszaglásztam
és átkutattam minden rést

Már néztem a Ligetben is,
sőt a mellényzsebemben is

Jöjj vissza jó Titine, Titine, óh, Titine
Ha tudnád óh, Titine, de nagy bajt hoztál rám
Csak írd meg kis Titine, Titine, óh, Titine
Az új lakásod címe, hogy milyen utca-szám

Heh...
Heh...


Így közlöm eme bús dal útján
mindenkivel, kit érdekel
hogy bárkinél Titine elbújt
őt küldje vissza, mert már kell

Egy kis csomagban el fog férni,
hát posta útján is lehet
Kénytelen vagyok visszakérni,
mert nélküle nem élhetek

És vissza tér talán eszem,
ha majd a paklit átveszem

Jöjj vissza jó Titine, Titine, óh, Titine
Ha tudnád óh, Titine, de nagy bajt hoztál rám
Csak írd meg kis Titine, Titine, óh, Titine
Az új lakásod címe, hogy milyen utca-szám

Tararattatara...
Tararattatara...
Pápá